Ma tök korán felkeltem, ennek ellenére majdnem lekéstem a reggelit, kávéért már el sem tudtam menni, mert annyira lassan csinalnak meg egyet (meg kell nyomni a gépen, hogy mi kell), hogy elkéstem volna. Persze simán elmehettem volna, annyian késtek.

Ez az utolsó orientációs nap, amit nagy örömmel vártam, mert már kell egy kis nyugalom, nem bírom ezt a reggeltől-estig rohanást. Most egy másik dékán mesélt a suliről és arról, hogy milyen szakok és karok vannak itt. Végig azon gondolkoztam, hogy kb 12 kar, nemtudomhány szakja és ehhez rengeteg diák, de mégis olyan kicsinek tűnik ez az egész komplexum ehhez. Aztán majd holnap meglátom, hogy ez mennyire így van, mert akkor csődül be mindenki a tantermekbe.

A szünetben lett kávém. Tudom, hogy mindenki emiatt aggódott :D

A második részben megkaptuk a listát, hogy milyen tantárgyakat vehetünk fel, és hogy azok mikor vannak megtartva. Annyira nem tudtam akkor belemerülni, ezért elhúztam a könyvtárba, mert tudom, hogy ott senki nem keresne, de végül nem lett igazam, mert ott is megtalált egy srác, akinek azóta sem tudom a nevét, de eddig minden nap velünk volt. Na aztán ezt úgy sikerült kiküszöbölni, hogy a német lány, Ida - akinek elmondtam, hogy ez a szitu - megkérdezte, mintha őt érdekelné. Az a neve, hogy Náan. Na ez úgy hangzik, mint az angol "now an" és ebből jön nekem a "Now an coffee" és így megjegyeztem a nevét. Azért volt ez ilyen fontos, mert ő lakik a legközelebb hozzám, és ha véletlenül fel kellene vennem a gho-t, akkor ahhoz segítség kellene.

Ebéd után a dékán a kultursokkról beszélt általában. Nagyon bőlére eresztette a mondandóját. Ő indiai, de 7 éves kora óta az USA-ban és ide Thimphuba San Francisco belvárosából költözött. Hát nem tudtam sajnálni. Pont tegnap mondta Zach, hogy San Francisco a kedvenc városa, így amikor ránéztem, akkor azt láttam, ami az én fejemen is átfutott. 
Sok minden mesélt a bhutániakról: pl., hogy mindent háromszor kell kínálni nekik, mert csak akkor fogadják el, de visszavárják, ha megkínáltak valamivel. És hogy nagyon szégyellősek - mondjuk ez a két dolog összefügg. És hogy ha mész az utcán, akkor nekem kell előbb köszönni, mert azt sem mernek.

(Most véletlenül bezártam a blog.hu oldalt, és féltem, hogy az egész írás elveszik, de szerencsére mentett mindent)

Délután lementünk a városba, ahol végre teljesen egyedül jöhettem-mehettem ahova csak akartam. Nem kellett valakit követni, vagy valakire várni. Körbebámultam a helyi szupermarketben, ami akkora mint egy közért egy nagyobb faluban, ahol minden van. A termékek 75%-én nincs rajta az ára, és a polcon sem írják. Amit veszel azt egy másik nő pakolja be neked papírzacsiba.

Elmentem megkeresni azt a kávézót, ami a buszmegálló mellett van, hogy végre igazi eszpresszót igyak, és mindenki mondta, hogy milyen szuper hely. Hát persze, hogy éppen akkor renoválták. 

Ezért másikat kerestem. Éppen telefonálásban voltam az otthoniakkal, mert persze, hogy nekem kell innen megoldani a dolgokat, amikor megláttam kiírva, amit nem is tudtam, hogy kerestem: BEER. Becsörtettem a helyre, mint egy ökör, nem érdekelt, hogy sörszagú lesz a leheletem (van rágóm), vagy elkések a buszről, de ide be kellett mennem. Mint kiderült a teraszon ülő srác a tulaj, és mondtam neki, hogy valami bhutáni sört adjon. Persze közben rájöttem, hogy nincs elég pénzem. Már kibontotta sört, de mondta, hogy üljek le hozzájuk, majd lesz valami. 

Nagyon jófej volt és a haverja is. Mindketten azonnal angolra váltottak, amint leültem hozzájuk. Miután a srác elment jött egy már-nem-szomjas nő, akiről nem tudtam megfejteni, hogy pontosan ki, de az kiderült, hogy elég gazdag. Annak ellenére, hogy 3 háza (értsd épület több lakással) van a városban, nem nézett ki gazdagnak. Azt mondta, hogy nem gazdag, mert a hónap végére alig marad valamilye. Hahaha

Viszont rájöttem, hogy ha valami tilos az nem jelenti azt, hogy nincs is. Ezek hárman ott annyit dohányoztak mint az állat. Sőőőőt a kocsma teraszának a falán ki is van írva, hogy tilos a dohányzás. Na de mit is értek én ehhez.

Mikor visszajöttünk ide a kampuszra, addigra a sportpályán már előkészítették az Ice Breaker Session cuccait. Ez ilyen csapatépítő jellegű cucc akart lenni. Mesélj sztorit magadról, haverkodj a többiekkel, beerpong beer nélkül, stb. Ilyen is kell néha.

Aztán ma megismerkedtem a szobatársammal, aki nagyon normálisnak tűnik. A neve: Sonam.