Egyedül útra kelni mindig kettős érzéssel tölt el. Amikor még a tervezés fázisában vagy, és elképzeled, hogy milyen lesz, akkor ugye csak szép dolgok jutnak eszedbe. A hétköznapi monotonitás már kell a fenének, jöjjön valami új, valami ismeretlen, ami eddig nem volt.az kell, ami éppen akkor nincs ott és várjuk, hogy legyünk végre abban a városban vagy országban, ami a célunk.

Így voltam ezzel én is. Egy héttel az indulás előtt még sehogy nem álltam a pakolással, csak egy félig kész listám volt, hogy ezt is kell vinni, meg azt is kell vinni. Eddig úgy néz ki, hogy ezt elég jól összehoztam, mert ami kell, itt van. Mondjuk, amikor a reptéren itt Paroban megláttam, hogy a többiek mekkora táskákat hoznak, akkor kicsit elbizonytalaodtam. De így is 30 kg volt a bőröndöm. Hova kellett volna még pakolni.

Az indulás előtti hét nagyon jól telt. Szerdán a régi kollégákkal és barátokkal, csütörtökön a mostani kollégákkal és pénteken, szombaton és vasárnap Tottival mentünk mindenfele. Mert végig bennem volt az érzés, hogy, nekem itt most vége a nyárnak, megyek az őszbe, szóval addig kell kiülni minden teraszra és kerthelyiségbe, amíg itt vagyok. Esküszöm a végére már Soproni IPA undorom lett majdnem. Bár most sokért nem adnám, ha valaki adna egy üveggel. (Milyen mondás ez, hogy sokért nem adnám? Pont, hogy sokat adnék érte, ha valaki hozzám vágna egy IPA-t - na mindegy)

Szóval az indulás jól ment. Totti kikisért a Népligetbe, mert onnan ment a busz Schwechat-ra (30.000-el olcsóbb volt a repjegy Bécsből, mint Pestről). Nem is igazán éreztük át szerintem, hogy hogyan is kell elbúcsúzni 4 hónapra. Ha minden jól megy, akkor decemberben fogunk újra találkozni Bangkokban, hogy eltöltsünk ott pár napot, hetet. Addig meg maradnak a digitális megoldások. Ez a Fluxbus nem rossz, már amikor Strassbourg-ba mentem Mannheim-ból, akkor jó minőségű volt. Egy bajom van csak minden ilyen szar üléssel: az üléstámla mozgatása. Értém én, hogy neki kényelmes, de engem zavar, amikor a haja az ölemben van. Na pont egy ilyen fazon ült elém, akit először egy határozott székrugással "megkértem", hogy ezt azonnal csinálja vissza, majd szóban kértem, mert ebből nem értett. Hogy miért? Mert 185 cm vagyok, akkorák a lábaim, hogy a fele kilóg a folyosóra, szóval nem kell feszegetni a határokat, hogy mekkora az a minimális hely, ahol még elférek.

Duzzogott. Én meg leszartam.

A Schwechati reptér nagy, a dubaji óriási, a bangkoki hatalmas. Mindegyiken sikerült egy olyan maratont futnom, hogy azt sokan megirigyelnék, mögöttem meg lerázhatatlanul követett egy 30 kg-os bőrönd.

A repülés részleteivel itt most nem untatok senkit: kényelmes az ülés, kedves a személyzet, nekem ízlett a kaja, baromi hosszú az út még úgy is, hogy Dubajban megálltam kinyújtóztatni a lábam. Mondjuk a filmkínálattal meggyűlt a bajom. Túl sok film van a gépen. Mit nézzek? Most sokan nem fogják érteni, hogy mi is a bajom, de álljon itt egy példa: Amikor elmegyünk fagyizni - ezt már a családom összes tagja tudja - azt nézem meg először, hogy mekkora a választék. Ha túl nagy, akkor nem tudok választani egyszerűen. Nem megy és kész. Egyszer voltam egy olyan fagyizóban Olaszországban, ahol nem vettem észre, hogy ha jobban körülnéztem volna, akkor még négyszer annyi íz közül választhattam volna. Na akkor negyon boldog voltam :D

Bangkok 14:30 érkezés

Amit összeolvastam utikritikát, az mind sokat segített. A SIM kártya vásárlás nagyon hasznoms. Mondanom sem kell, hogy egy 10 milliós városban milyen jó, ha az ember tudja, hol van. Pénzt váltani lehúzós árban tudtam, ami egy reptérhez képest adottság, de ez van. Aztán a gyorsvasút, amin nyomják a klímát mintha nem lenne holnap. Bécstől a Phaya Thai megállóig pulcsiban voltam. Ott aztán, amikor kiszálltam, megcsapott a 30 fok és a 200% pára.

Ez a vonatjegy

Ha valakinek tanács kell a bangkoki reptérre: 1/ nekünk már a gépen adtak formanyomtatványt, amit ki kellett tölteni a belépéshez (thai tartózkodási cím = a szálloda neve) 2/ 50,00 eurot elég váltani első körben, abból meg van a SIM kártya és a bejutás. 3/ én gyorsvasúttal mentem 45 baht-ért Phaya Thai-ra, onnan taxi 200 baht

A taxis persze nem kapcsolt órát. Én meg nem szóltam. Magamban duzzogtam, hogy mennyivel fog átbaszni, de végül 200 baht = kb 1600 Ft lett a vége. Halvány gőze nem volt, hogy hol a szállásom, pedig a Khao San Road mellett laktam. Úgy nézett ki az utunk, hogy én tartottam a kezemben a GPS-t a saját telómon, és amíg álltunk a dugóban, addig mondta nekem az életét a saját nyelvén. Amit megértettem belőle, azt megosztom veletek: ...

A szállás nekem megfelelt, légkondi volt és saját fürdőszoba, ami a legfontosabb. Egy csatak izzadt nap után - hidd el - nem akarsz te senkivel osztozkodni. Hagyjanak békén és ennyi.

Este kimentem a Khao San Road-ra de csak azért mert minden utikönyv lehúzza: "itt ne egyél" "itt ne igyál" "ne itt maszíroztass" Hát én ittam és maszíroztattam is. Te jó ég! Azt hittem elsírom magam a gyönyörtől, amit az a nő a lábammal művelt. Egy ausztrál srác feküdt mellettem, aki beszélgetni akart, de nagyon lecsökkent a szókincsem a masszázs alatt, mert tényleg nagyon jó (Árak: fél óra 150 baht, egy óra 250 baht). Kint fekszel kábé az utcán és úgy nyomkodják a lábad és a combod. Nagyon vicces volt, mert a másik oldalamon fekvő srác nyikis volt. Ahányszor a nő először ért a talpához, az mindig vihogott és felsikkantott. Na azt senki nem bírta ki röhögés nélkül.

A sör viszont kurva drága! Ezen teljesen elcsodálkoztam. Nem csak az import sör, hanem a saját is: 120 baht = ca. 1000 ft egy üveges lager sörért. Na mindegy, ez az egy dolog volt, amit sokalltam, de ez általános volt, így nem volt mit tenni: Vagy iszol egy két sört ennyiért vagy nem. Szerinted?

A tuktukos mindig el akar vinni valahova. Mindegy hova, csak vinne. Ő jobban tudja mint én. És mindig azt mondják, hogy amelyik nevezetességet akarod megnézni, az pont nincs nyitva, de ő elvisz ahhoz, ami nyitva van - Hát a lófaszt. Elmegyek, megnézem, és eldöntöm. És általában jól döntöttem.

A legidegesítőbbek az öltönyárusok. Kézfogás, bemutatkozás, bájcsevely. Egyet végig hallgattam, aztán többet nem kellett.

Ezeket leszámítva Bangkok nekem egy nagyon biztonságos, tiszta! és izgalmas város képét adta. Minden nap látsz valami újat és rá tudsz csodálkozni a dolgokra, amikkel otthon soha nem fogsz találkozni.

na majd folyt.köv