Nyugalmas szombat. Semmi különleges esemény.

Délután volt megint órám az indiai tanárral. Dupla óra lett volna, de a 10. percben eldöntöttem, hogy nekem ez túl sok, hagyjuk inkább. Keresek egy másik tantárgyat, amit elfogad az egyetem. Egyszerűen gyomoridegem van azon az órán és én nem akar tönkremenni egy tantárgyba, ami annyira nem is kell. Egész órán azt kérdezgeti, amit előző félévben tanultak, és hogy emlékeznek-e rá. És az itteni órákon nem elég, ha a bajszod alatt mormogod, hogy "Jaaaj, hagyjuk már az előző félévet. Arra senki nem emlékszik."

"YES, SIR"

Mint a katonaságban. És ahogy mondani tudja, hogy "Students!" Te atyaég... 30-40 éves embereknek. Na mindegy, hagyom is a fenébe.

5-kor kezdődik az óra, és minden tanár már 5 perccel utána bezárja az ajtót. Itt nem ajánlatos késni. (Mondjuk én pont emiatt a szigor miatt az 5 perces késést mindig betartom. Alapszabály: tanár előtt nem megyek be a terembe). Ez meg 17:15-kor még toporog, hogy miért üres a fél terem. Könyörgök barátom, felnőtt emberek járnak ide, ha úgy döntenek, hogy 10 perccel később jönnek be, akkor azt az anyagot bepótolják. A szünetben meg kint áll az ajtó előtt, mert mondta, hogy 5 perc legyen és tudjon szólni, hogy mikor menjünk vissza.

Na én nem mentem vissza. A fülemhez tettem a telefonom, mintha fontos dolgot kellene megbeszélnem, és elsunnyogtam a lépcső felé. Ha vacsi közben összefutottunk volna (mert persze a kampuszon lakik), akkor fejfájásra hivatkoztam volna.

Ma Jade, egy amerikai lány mondta, hogy a könyvtári gép tele van filmekkel és sorozatokkal, ahonnan pendrive-ra lehet pakolni. Amikor megnéztem, akkor láttam, hogy az összes torrentről lett letöltve. Majdnem beszartam. Nem tudom, itt milyen törvények vannak, de nagyon furák. 11-17 h között le van tiltva a social media, de torrentről letöltött filmeket másoltatnak diákokkal. 

Na ez van.

Holnap ide megyünk:

Taktsang, a világ legmagasabban fekvő buddhista templma. 3120 m.