A megemlekezes - Bhutan 22. nap
2018. augusztus 13. írta: AkosDmhd

A megemlekezes - Bhutan 22. nap

Szombat este öngyilkos lett egy lány a kampuszon. Vasárnap este mesélte el Sonam, a szobatársam, mert ugye egész nap nem voltunk itt, ezért nem is hallhattuk a hireket. Nagyon szomorú dolog, hogy valaki erre vetemedik ilyen fiatalon. De mint kiderült, sajnos, ez nem egyedi eset. Évente 1-2 diák itt önkezével vet véget az életének.
Amikor az első napokban volt egy prezentáció arról, hogy milyen belső szabályok vannak a kampuszon belül, akkor esett szó arról, hogy volt a múltban már egy öngyilkosság valamikor három éve. Akkor meg akartam kérdezni, hogy mit tesznek az ellen, hogy ez többé ne forduljon elő, de úgy vettem észre, hogy nagyon kényelmetlen nekik ez a téma. Gyorsan tovább is ment a következőre.
Sonam persze halkan nevetett magában, amikor elmondtam, hogy én milyen arányról tudok. Ezzel szemben, amióta itt van, ez a második eset (ő ugye másodéves), és azelőtt biztos volt már egy. Brook mesélte, hogy az ő szobatársa már öt diákról tud.
Borzasztó arány. És nem értem, hogy mit tesznek ez ellene a vezetőségben. Minimum egy szakpszichológus kellene a kampuszra, akikhez lehet fordulni. Sonam azt mondta, hogy a kancellárokkal bizalmas a viszonyuk és hozzájuk lehet fordulni. Hát remélem, hogy igy van.
Ma délelőtt volt egy megemlékezés, emiatt a Dzongkha órát előbb be kellett fejezni. Ez igazságszerint egy közös imádság volt elég hosszan, hiszen egy órán keresztül felvételről leadtak egy imát, és az első 10 percben mindenki mormolta. Aztán már egyre többen nyúltak a telefonjukhoz, a végén már a fél társaság beszélgetett. Ennek igy én semmi értelmét nem láttam.
Most, hogy itt ülök a könyvtárban már semmi különbséget nem látok egy sima naphoz képest. Csak annyit, hogy nincs óránk.
Tegnap a templomban a mezitlábas kaland alatt szerintem megfáztam, mert ma csak zsebkendővel a kezemben érzem biztonságban magam. De semmi komoly, majd eszem valami csipőset. Abban nincs hiány.

Szóval így ma nem volt tanítás. Ami tök olyan hangulatot eredményezett, mintha hétvége lett volna. Együtt ebédeltem egy afganisztáni sráccal, Alival, aki a teljes képzést itt csinálja és nagyon megdöbbentett, amikor azt mesélte, hogy amúgy Bhutánban a második legmagasabb az öngyilkosságot elkövetők aránya Ázsiában. Ez eléggé elszomorított és meglepett, mert akkor hogy is van ez a Boldogság Index és Mosoly Országa. Na mindegy. 

Amióta itt vagyok képeslaot akarok venni bélyeggel, de valami mindig közbejön. Ma pont bezárt az a bolt és a posta 4-ig volt nyitva. Na majd holnap.

Tök érdekes dolgot tanultunk ma Dzongkha-n. Bhutánban nincs olyan családnév. Mindenkinek van egy keresztneve és egy második keresztneve, de ezek nem azonosak a családtagokkal. Ezért kér testvérnek, apának-fiúnak, férjnek-feleségnek mind mind más neve van. És a nevek nagyrésze mind kétnemű. Nagyon kevés csak fiú vagy csak lány név van.

Mutatok egy hajnali képet ébredés után:

5b845a93-5443-4a7b-bbac-8ae5915d79d5.jpeg

A bejegyzés trackback címe:

https://bhutan-bangkok.blog.hu/api/trackback/id/tr714177561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása