Csütörtökön általában olyan hülyén van megcsinálva az órarendem, hogy pont 10 perccel késem le a buszt, ami levisz a városba. Nem nagy ügy, mert egy óra mulva megy a következő is, és amúgy ha szerencséje van az embernek, akkor be tud kéretőzni egy autóba, aki éppen innen tart abba az irányba.

Végül Melanieval, a svájci lánnyal mentem le. Beugrottam a piacra, mert itt utoljára akkor voltam, amikor az első hétvégén megnéztük a várost. Állati jó hely. Furcsa, hogy majdnem minden standon ugyanazt árulják, de annyira nem zavaró. Fehérbőrű, európai, magas férfiként persze az arcomra van irva, hogy nem vagyok helyi, de ez ellen nem tudok mit tenni. Bele kell kalkulálnom, hogy ha egyedül vagyok - vagy nincs velem valaki, aki beszéli a nyelvet, akkor egy olyan 50 Nu-val biztosan átvágnak. Vettem almát, paradicsomot és körtét, mert jól néztek. Az alma sajnos rohadt iztelen, de a többi az jó volt. 

Gyakran figyelem az épületeket, amikor egy új városba megyek. Igy volt ez Thimphu-val is. Több dolog is szemet szúrt:
1. Az épületek egyike sem idősebb 10-15 évnél. Egyszerűen nem értem, hogy mi lehetett itt, előtte, mert biztos, hogy nem igy nézett ki a város. Minden épület új, vagy nagyon újszerű.
2. Minden épület alapstilusa teljsen megegyezik. Négyzet alakú, alacsony tető, és felfele szélesedik. Az egész város egységes stilusú. Nincsenek kiugró modern vagy eltérő épületek. Ezzel is a hagyományt akarják őrizni, hogy nekik ez az épitészeti örökségük.
3. Rengeteg új épületet épitenek. Nincs olyan utca, amiben ne épülne legalább 3-4 új épület.
4. Az új épületek is ugyanolyan gyönyörűen ki vannak festve, mint a régiek. Sőt a fontossági sorrend is adott: előbb kell felfesteni a motivumokat és az ablakok és a belső rész csak utána jöhet. Itt szintén a hagyományokra gondolok. De minden épület gyönyörűen van festve. A párkányzat, a tető- és ablakrész alatt kiugró falrészek mind-mind festett motivumokkal vannak ellátva. Nagyon szépek.

A péntek viszont az egyik legjobb nap volt. Előző nap beszéltem Irene-vel, aki emlitette, hogy nekik kötelező gyakorlatot is csinálni. Nekem mondjuk nem kell, de a szerdai napom full üres és elég unalmas lesz hosszútávon, ha semmit nem csinálok aznap, ezért gondoltam, hogy részt veszek önkéntesként valamilyen programban.

Két programot választottam ki, abból az egyik a tanitás egy általános iskolában. Az iskolát pénteken látogattuk meg. Öten mentünk és egy kisérő. Tele volt a suli aranyos kis gyerekekkel, akik mind sötétkék egyenruhában voltak. Nyolcasával ültek egy négyzetalakú asztalnál és úgy tanultak. Volt egy csomó terem, és az egész iskolának - annak ellenére hogy nem az a kifejezett nyugati stilusú iskola - volt egy meghitt légköre. Nem volt lebetonozva az udvar és a folyosó is inkább egy fatornác volt, de annyira jó volt ott lenni, hogy az ember ezeket észre sem vette.

És itt jön most a kérdés, hogy ha ezek a gyerekek 7-12 évesek, akkor mi hogyan tanitunk? Nagyon egyszerű: angolul. Bizony úgy tűnhet, hogy egy harmadik világbeli országban vagyok, de ebben az országban ezek a kis gyerekek ennyi idősen megértik, ha angolul magyarázom nekik a matek feladatokat. Mert matekos leszek. Irene és Evan angolt fog tanitani, Cathrine társadalomtudományt, Nadia pedig művészetet. Angolul.

Ilyenkor elgondolkozom azon, hogy ez nálunk miért nem működik. Miért van az, hogy a lakosság 2/3-a még mindig semmilyen idegennyelven nem beszél. Amikor jelentkeztem erre a programra, akkor azt hittem, hogy a nyelvi korlát lesz a legnagyobb probléma, de kiderült, hogy ez nem is akadály. Minden ki van táblázva angolul, de nem minden angol szöveg alatt van felirat dzongkha nyelven.

Délután egy órára be tudtam menni, és pihenni is tudtam a szobámban, mert este volt a Welcome Dinner nekünk cserediákoknak. Ez egy helyi étteremben volt, ami elég jónak számit. A kaja finom volt. Többféle ételből választhattunk. Észrevettem már, hogy nem nagyon van olyan, hogy étlap. Kitették egy hosszú asztalra a kaját és mindenki onnan vett. Vörös rizs, zöldésges bulgur, valamilyen csirke, valamilyen zsiros disznóhús (amin 2/3 rész zsir és 1/3 rész hús volt - ezt már többször láttam igy), zöldségek, sajtszószos chili paprika (extra csipős), gombaleves. És persze végre alkoholos italok. Nem vagyok egy nagy ivó, de egy hideg sör jól esett. És ennek is a tiltás az oka. Nem azért kellett a sör, mert nem birok nélküle élni, hanem azért, mert a kampuszon tilos. Vagyis csak a táskámban tudom becsempészni, és nem tudom hűteni.

A hangulat jó volt és végre mindenki egy kicsit oldódott.