- Mi volt ma?
- Össze kell szednem a gondolataimat, mert nem áll össze a mai nap. Pedig olyan sok minden nem is történt.

- Felkeltél?
- Igen.

- Volt víz?
- Nem.

- Visszafeküdtél?
- Igen.

- Lett víz utána?
- Nem.

- Örültél, hogy tegnap este 30 percet álltam a zuhany alatt?
- Nagyon.

- Elég rendkívülinek hangzik.
- Na ez egy átlagos nap indulása. Ezen már kár is fennakadni. Ezután a 4 hónap után olyan magas lesz a tűrőképességem, hogy jöhet bármi, én csak megvonom a vállam, és csak magamban küldöm el az anyjába.

- Reggeli?
- A szokásos. Lekváros kenyér és korn flakes. Azt a csípős szószos rizst korán reggel még mindig képtelen vagyok megenni. De Zach és Sophie tányérján is láttam, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

- Első óra?
- Jó volt, de nem lenne baj, ha eszembe jutna, hogy mi is volt az. Asszem angol volt, mert előtte bementem a Book Store-ba (érzed ugye? Már a könyvesbolt nem is elég jó), és akkor mondták, hogy sold out (najó, azért nem kell túlzásba esni).

- Második óra?
- Strategic Management volt, ami egy tök jó óra lesz, de aztán majd kiderül mindjárt, hogy végül én a másik csoportba fogok járni, és nem ehhez a tanárhoz. De full jól lehet érteni, amit mond (anyanyelvű), és elég lassan halad.

- Ebéd?
- Risz és szósz.

- Csípős?
- Naná.

- Volt még órád?
- Ahan, de előtte hadd mondjam el, hogy...

- De én azt kérdeztem, hogy volt-e még órád?
- És én válaszoltam, hogy igen.

- De előtte történt más is
- Eszem eldobom. Direkt vágsz közbe?

via GIPHY

- Nem.
- De most is közbevágtál.

- De te kérdeztél.
- Figyi, elmondom, te meg kussolsz. Mondon kuss. Szóval elmentem ehhez a faszihoz, mert már tök elegem volt abból, hogy az otthoni egyetem 4 tárgyat elfogad, de az itteni órarend szerint nem tudom összepasszítani őket. Annyire rugalmatlanok, hogy full káosz itt az egész. Mondtam a tagnak, hogy csináljon valamit, és mókolja össze, hogy nekem ez a 4 tantárgy jól legyen, mert különben lőttek a félévnek és nem lesz meg a kreditem. 4 óra múlva küldte el, hogy mire jutott, és láss csodát sikerült. Úgyhogy ez pipa. Látom, hogy nagyon kérdeznél valamit.

- Volt még órád?
- Volt, de arról nem akarok beszélni. Nem azért, mert nem volt jó, hanem mert nem történt semmi.

- Utána?
- Atyaég, olyan vagy, mint egy kihallgatótiszt. Bementem a városba a busszal. Melanie-val beszélgettem, aki szerencsére már hangosan is ki merte mondani, amit én is gondoltam, hogy ez a hely olyan mint egy gimi. A követelmény is és a színvonal is. A katalógus. Jaaaaa, el is felejtettem. Az angol tanárnő a második órán is felolvasta a névsort. Majdnem agyf.... gutaütést kaptam. Minek? Kinek?

- Ez történt a városban?
- Kihúzod a gyufát. Még egy ilyen fintorgós arckifejezés és egy szót sem szólok többet. Akkor aztán jegyzetelhetsz itt a pennáddal. Megteszem... Na a városban elmentem egy edzőterembe (vagy mondjam, hogy gym?!?!), mert már kellett a mozgás. Na azután kerestem a mosodát, amit a neten találtam. Követtem a jelet a GoogleMaps-en, tartottam a telefonom a jobb kezemben. Odaértem az épülethez, de semmi. Körbejártam, semmi. Megkérdeztem három boltban, semmi. Na aztán bementem az épületbe. Te jó ég.... De tényleg. Nem mondom, hogy nem szorult össze a s... gyomrom. Ha itt berántanak egy lakásba, és kiveszik a vesémet, itt senki nem talál meg.

- És?
- Persze semmi nem történt. A belém rögzült távolságtartást a barnább bőrű emberek iránt nem lehet egy hét alatt kiölni. De amikor az utcán bámulnak, vagy közelebb jönnek hárman, az nem azért van, mert rosszat akar bárki is, hanem azért, mert tényleg segíteni akarnak. Ezt még tanulni kell. De tényleg így van. És ezt tapasztalom a kampuszon is. Magyaországon ha egy csapat tizenévesre ráköszönsz, akkor azt hiszik elmeroggyant vagy, itt meg tökre örülnek és mosolyognak mint a vadalma.

- Aztán?
- Na ezt a stílust fejezd be, mert nem mondom el, hogy az este a könyvtárban voltam, hogy megcsináljam a házimat szombatra, mert ugyse hinné el senki.

via GIPHY

- Holnap szombat.
- Képzeld tudom, de van 2 órám akkor is. Itt az a felfogása a tantervet összeállítóknak, hogy azért jöttél ide, mert úgyis a tanulás az első, így mi mást csinálnál szívesebben szombaton, mint hogy órán ülj.

- Hát nekem lenne egy-két ötletem.
- Nem mondod, én meg direkt kértem, hogy hadd lehessen órám szombaton. Na szerintem hagyjuk is abba, mert kezdesz nagyon felbosszantani, és annak nem lesz jó vége. Még kétszer is meggondolom, hogy holnap elmondja-e mi történt velem, ha így viselkedsz. Most pedig menj moss fogat és irány az ágy.