Ma kellett a legkorábban felkelnem, mert reggel 7:30-kor indult a busz a Tigers Nest kolostorba. Elszoktam már ettől a reggel 6:20-as keléstől, de ezért a kirándulásért nagyon megérte. Ez busszal innen kb egy órás út, de ez főleg a kanyargós hegyi utak miatt lassabb. 

A túra első fele egy kb két órás meredek mászás a hegy teteje felé. Tök jól ki van találva, hogy akik nem birnák ki, azoknak lehet pónit bérelni, ami felviszi őket az első pihenőhelyig. Igy például Sky, az amerikai tanár Matt kislánya is simán tudott jönni felfele. Nem mintha ne tudott volna lábon is, hiszen még egy ilyen energiabomba ötéves kislányt nem láttam.

Mivel nagyon meredek volt, ezért én elég hamar elfáradtam és kapkodtam a levegőt. Azt hittem, hogy megkérek valakit, hogy engem itt húzzon félre és takarjanak le, amig visszaérnek. Pema, az egyik helyi lány tanácsolta, hogy csak az orromon vegyek levegőt. Kicsit kételkedtem a módszerben, de akkor már annyira fáradt voltam, hogy bármilyen megoldást elfogadtam volna. És tényleg működött. Nem mondom, hogy rohantam fel, de legalább le tudtam lassitani a pulzusom, és nem robbantam fel.

A táj amúgy meseszép. Annyira hihetetlen nézni, hogy ez tényleg a Himalája. Minden csupa zöld és varázslatos. Annyira vigyáznak a természet tisztaságára, hogy kb 200 méterenként ki van irva valamilyen kérés azzal kapcsolatban, hogy ne szemeteljünk. De soha nem irnak ki tiltást. Azt még nem láttam kiirva, hogy "Szemetelni tilos, mert különben pénzbüntetést kapsz". Ezt a tisztaságot és természetvédelmet eddig csak Ausztriában és Dél-Tirolban láttam. Úgy gondolom ehhez kell egyfajta mentalitás, hogy érezzük, hogy miért kell elcipelni az üres üveget a következő kukáig. Amúgy elég sok szemétszedő is jár a hegyen. Vicces nézni, hogy amig én kapkodom a levegőt, hogy valahogy felérjek, addig mellettem két nagy zsákkal előznek be és a lábukon papucs van. Mint megtudtam, ezek az emberek ezért semmi pénzt nem kapnak, hanem azért csinálják, hogy a kolostort segitsék. Ennyit számit, hogy valaki a karmában hisz, vagy a menyországban.

Amikor felértünk az első pihenőpontra - két óra meredek túra után -, akkor már teljesen hulla voltam, de amikor megláttam onnan a kolostort, akkor rájöttem, hogy ezért megérte. Pont akkor szállt fel a kolostor elől a pára, igy gyönyörűen lehetett látni. Itt a pihenőhelyen most boldogan eltöltöttem egy fél órát.

Amúgy pont ma érkezett egy új, amerikai srác, Shiva, akiről kiderült, hogy a dédnagyapja magyar volt. Milyen kicsi a világ. Persze ő már nem tud egy szót sem, amit teljesen megértek. Mondjuk a vezetéknevét elfelejtettem megkérdezni, de majd bepótolom.

A második szakasz már nem volt olyan hard core, mert a fele majdnem egyenesen ment, és a másik fele lépcső volt szinte teljesen lefele (jól lesz az majd visszafele). Egyre közelebb került a kolostor, és akkor már kezdtük elhinni, hogy tényleg eljutunk oda. Hiszen a pihenőhelyről azért tényleg messzinek tűnt.

Előtte még egy vizesés előtt is elmentünk, és folyamatosan láthattuk az alattunk elterülő völgyet, amit csodaszép volt. Ezen a környéken amúgy több kolostor is van, és majdnem egy teljes nap vagy akár több is kellhet, hogy az összeset meglátogassa valaki. Persze ez a legnagyobb és a legszebb. Amúgy közismert tény, hogy igazi kolostorokat csak 8-9 óra gyaloglás után lehet elérni, mert olyan eldugott helyekre épitik őket.

Végre felértünk a kolostorhoz. Itt kellett a hosszúnadrág és a hosszú ujjú felső. A táskákat kint kellett hagyni, és telefont, kamerát sem lehetett bevinni. Ezt annyira komolyan vették, hogy elég indiszkrét módon meg is motoztak mindenkit. A belépés is elég komoly, hiszen jegyet csak akkor vehetsz, ha be tudod mutatni az érvényes tartózkodási engedélyedet.

Nos belülről a kolostor csodálatos. Több kisebb teremből áll, és mindegyik 1000 szinnel van diszitve. Az első terem után le kellett venni a cipőt, mert a megszentelt helyiségekbe cipővel itt sem lehet belépni. Vissza sem vettük a cipőt, ami elég bátor dolog volt, hiszen hideg és nedves köveken kellett menni.

Ez a kolostor egyike a tizenháromnak, ahol Guru Rinpoche, a "második Buddha" meditált. Padmasambava királyi brahmin volt, aki a 700-as években terjesztette a tantrikus buddhizmust Bhutánban és Tibetben. A legenda szerint Padmasambava Paro Taktsangba érkezett meditálni. Azt mondják, hogy egy repülő tigrisen érkezett. Négy hónapon keresztül egy hegyi barlangban meditált, miközben legyőzte a helyi démonokat, és ezzel elkezdte terjeszteni a buddhizmust Buthánban.

Bent a kolostorban tényleg van egy "fészke" a tigrisnek. Oda lejutni egy kész tortúra, mert se világitás, se kiépitett ut nincs. Egy kb 30 cm széles sziklahasadékban kell menni és majdnem 40 perc amig körbeér az ember. Aki kicsit is klausztrofóbiás, vagy szereti azt képzelni, hogy a sziklák mindjárt megmozdulnak, az ne menjen be. De amúgy nagyon érdekes.

Visszafelé volt egy ebédünk, ami nagyon finom volt. Nem csipett és sokféle kaja volt. Szóval az tuti volt.

Nagyon szuper nap volt, de egyetlen dolog kicsit zavart: egyetlen tanár jött velünk. Na ki? A kis indiai köpcös. Próbáltam kerülni, mert semmi kedve az embernek egy tanárral dumálni egy ilyen szuper helyen, de a pihenőnél elkapott és megkérdezte, hogy miért mentem ki tegnap az órájáról.
1. Nem mentem ki, hanem a szünet után nem mentem vissza. Az nem ugyanaz.
2. Itt vagyunk a világ egyik legszebb helyén, szóval ki nem szarja telibe.
3. Baszogasd anyádat.
"I had a headache" (Fájt a fejem)
De máskor azért szóljak neki.
1. Minek?
2. Minek?
3. Vagyok valahány éves, el tudom dönteni, hogy mikor megyek be egy órára és mikor nem.

Ennyi volt, és többet nem is beszéltünk, és valszeg már nem is fogunk, mert leadom a tárgyát, de azt ő még nem tudja.