8 épület és 48 ajtókopogtatás után végre megtaláltam azt a nőt, aki a nemzetközi kapcsolatokért felel. Pont ott volt a szobában az a srác is, akinek tegnap szóltam, hogy pattannék ebből az épületből, és keressen nekem egy másikat. Hát hallot az esetről a nő, de nem hiszem, hogy nagyon komolyan vette volna addig, amíg ma be nem mentem. Felhívott előttem 3-4 embert, akik közül egy sem vette fel, és abban maradtunk, hogy a héten ad választ.

Na egy normál bhutáni vagy bárki más biztos azt mondta volna, hogy oké, de én nem elégedtem meg ennyivel, Az is lehet, hogy nem tudnak újat adni? Mert ha igen, akkor szeretném, ha egy olyan választ adnának, ami ad egy megoldást erre a helytózetre, mert így ebben a formában itt nem fogok maradni (azt mondtam, hogy nem szeretnék, mert azért udvarias vagyok). Ezzel a 2-3 nap időhúzással csak azt érték el, hogy még tovább puffogok a helyzeten. Kezd kurvára elegem lenni ebből a töketlenségből, ami itt van.
Azt kérdezték még, hogy jeleztem ezt a Ház Mentornak? Nem, mert azt sem tudom, hogy létezik és azt sem tudom, hogy ki az. A buddynak kellett volna megmutatni, hol találom. Na puff, azzal a lánnyal is csak eggyel többen vagyunk.

De ezzel persze elértem azt, hogy én legyek a Problémás Diák. Ezt gyűlölöm a legjobban, amikor egy olyan dolog miatt bélyegeznek, amiről nem is tehetek.

Délelőtt volt még egy eligazítás, ami szintén nem hozta meg a kedvem, hogy sokáig itt maradjak: tilos a kampusz területén alkoholt fogyasztani. Az interjún, amire el kellett mennem csak azt emelték ki, hogy tilos a dohányzás. Mondtam oké. De azt egy szóval sem említették, hogy tilos az alkohol fogyasztása és birtoklása, és hogy napi 2 busz megy be a városba, ami innen 11 km-re van. Azért szerintem ez fontos lett volna. Most kibaszottul egy zsákutcában érzem magam. Nem mehetek el, és baszhatom rájuk az ajtót, mert akkor vissza kell egy valag pénzt fizetnem, de ebben a dormitory-ban sem akarok maradni. Okés, alig 4 nap után úgy sem mennék haza, mert ez most egy ilyen első hirtelen fellángolás, ami el fog múlni.

***********************

Oké a délután már jól telt. Megint a városban voltunk, ahol hivatalosan bejelentették a tartózkodásunkat, és ujjlenyomatot is vettek tőlunk. Az a baj itt a szervezéssel, hogy 1 óra, amíg ezzel mindenki végez, aztán 1 óra, amíg SIM kártyát vettünk, aztán 1 óra, amíg kiválasztottuk, hogy milyen gho-t akarunk venni.

A gho a bhutáni nemzeti férfi viselet, és aminek már én is tulajdonosa vagyok. 

Ha azt hiszitek, hogy olyan egyszerű kiválasztani, amelyik tetszik, akkor nagyon tévedtek, mert 1 millió féle fajta, anyagú, mintájú, árú gho van, így ezzel úgy voltam, mint a fagyival. Amit először meg akartam venni, azt Zach egy másik boltban megvette, így örülök, hogy végül nem azt vettem meg. Egy ilyen "köntösnek" amúgy 14.000 Ft az ára, ami azért nem olyan olcsó.

Holnap lesz az utolsó eligazítási nap, és remélem utána, amikor már az órákat kell felvenni, és azokra járni, akkor már békén hagynak kicsit és lesz szabad időnk is. Mert ebből a 3 napból napból ennyi elég, mert semmi szabadidőnk sincs.

Ja, ma vacsorára főtt tojást is adtak, ami utána ki lett rántva. Nagyon vicces volt.